Alapszínezékek, más néven sóalapú színezékek. Azokat a festékeket, amelyek vizes oldatban kationos pigmentekké disszociálhatnak, kationos festékek közé sorolják. Mivel az alapfestékek fény- és mosásállósága a szálfestés után gyenge, ma már ritkán használják szövetek festésére, és főként kulturális és oktatási kellékek, papír és tavak festésére használják.
A bázikus színezékek kromoforos csoportjainak többsége szerves bázis, és a szervetlen savakkal képződött sók (kloridok) egy része más só. Amikor a festék vizes oldatban disszociál, a pigmentcsoport pozitív töltésű, tehát kationos festék. Élénk szín, pompás fluoreszcencia (főleg rózsa vörös, sárga, narancs és egyéb színek) és erős színezőképesség jellemzi. Nagyon kis mennyiségű festék használható mély és gazdag szín eléréséhez. A szín- és fényállóság gyenge, de akrilszálon (poliakrilnitril szál) használva jó a szilárdsága. Az alapfestékek nem színezik a cellulózszálakat. Az 1970-es évek elején országomban az oltási módszert alkalmazták a selyem kationos festékekkel való festésére.
Az ilyen típusú festék ionizálása után a festékionok pozitív töltésűekké válnak, és savas anyagokkal kombinálva sókat képezhetnek. A mikrobiológiai laboratóriumokban általánosan használt alapfestékek közé tartozik a metilénkék, metilibolya, ammónium-oxalát kristályibolya, ecetsavas magenta, bázikus fukszin, semleges vörös, malachitzöld és fukszia. Normál körülmények között a baktériumok könnyen festhetők alapfestékekkel.
A gyakori alapszínezékek a következők: bázikus briliánzöld (zöld 1), bíbor bíbor alapszínezék (zöld 4), bázikus ródium B (lila 10), bázikus királykék, bázikus ibolya 5BN (lila 3), lúg Bázikus narancssárga blokk (narancs 2), alap bíbor (lila 14), alap élénksárga O (sárga 2), alapbarna G (barna 1), alap briliánskék BO (kék 7), alapkék G (kék 1), alkálikék B (kék 5), lúgos tó kék BB (kék 9), alkáli vörös (alkáli nemzeti zászló piros), alkálifekete, alkáli sötétzöld, lúgos briliánskék stb.